A disznóöléshez célszerű egy-két konyhai eszközt is beszerezni. Ha nincs a háztartásunkban mindenképpen vennünk kell egy elektromos húsdarálót, és egy hurkatöltőt, fa sozóteknőt, üstházat, üstöt,gázpalackot, nagy fakanalat, 15-20 l-es lábost. Ezek egyszeri beruházások egy kicsit költségesek ugyan, de utána évtizedekig szolgálhat bennünket.
Kora hajnalban a disznót kicsalogatják az ólból és a böllér vagy a tapasztalt családtag egy éles késsel lehetőség szerint az állat nyaki ütőerét átvágja. Közben egy tálat tartanak a kiömlő vérnek, és addig nem veszik el, amíg az állat ki nem vérzik. Egy segítő sót dob a vérbe, és fakanállal kevergeti. A só és a keverés megakadályozza a vér alvadását. Ebből készül a reggeli sült vér.
Tisztítás
A leszúrt állatot pörzsöléssel tisztítják. A pörzsölést hagyományos módon fával, szalmával végezték, később gázpörkölővel. Ennél a műveletnél vigyázni kell, hogy a sertés bőre ne égjen feketére, mert nagyon nehéz lesz megtisztítani, illetve a bőre bereped, tönkremegy. A bőrt leöntik meleg vízzel és kaparóval a szőrt eltávolítják. Ha a pörzsölés befejeződött, meleg vízzel újból lemossák, tiszta helyre teszik és a mosást addig ismételik, amíg az állat teljesen tiszta nem lesz.
Kétféle mód terjedt el: az orjára és a karajra bontás. Karajra bontáskor a sertést a hasán kezdik el bontani. A gerincoszlopot kettéhasítják, és a két fél sertés mindegyikéről lefejtik a szalonnát, majd az oldalas, a karaj, a fehérpecsenye és a lapocka következik. Orjára bontásnál a disznót épp fordítva, a hátán kezdik el bontani. Mindkét esetben vigyázni kell arra, hogy a belek, illetve a gyomor ne sérüljön meg, mert tartalmuk beszennyezheti az állat egyéb részeit. Mivel nem minden feldolgozandó húsrész kerül megfelelő idejű és hőmérsékletű hőkezelésre, fertőzés léphet fel.
A béltisztítás igen kényes és fontos mozzanata a disznóvágásnak, nem véletlenül tartozik a nők által végzett munkához. Ha nem megfelelő a bél kimosása és a legkisebb szag is érződik rajta, senki sem fogja elfogyasztani a bele töltött hurkát, kolbászt. A sertésbelet meleg helyre kell vinni, mert ha megfagy rajta a bélzsír, igen nehéz lefejteni, illetve a fagyott bél könnyebben szakad, a tisztításhoz használt víz pedig soha ne legyen forró, mert az szintén elősegíti a bél szakadását. A fodorháj és a bélzsír eltávolítása után a belek tartalmát kiürítik, az üres belet feldarabolják, többszöri mosással, öblítéssel, só, hagyma, ecet segítségével szagtalanítják és készre tisztítják. Felhasználásig hideg vízben tárolják. Ha a családnak több hurkára illetve kolbászra van szüksége, akkor általában a rendelkezésre álló friss belet még pótolni kell, melyet a vágás előtt már beszereztek.
Ezután következik a sonkák és a többi füstre kerülő hús megformázása.
A nyesedékhúsokat összeszedik és összekeverik a kolbásznak és szaláminak való húsokkal, amelyek megválasztásánál figyelni kell arra, hogy a töltelék se túl zsíros, se túl sovány ne legyen. Ennek megfelelően adagolják hozzá a szalonnát. Ledarálják, fűszerezik és elkészítik a szalámit és a kolbászt (a megfelelő belekbe töltve). Félreteszik a szalonnának valót, a zsírnak szánt mennyiséget pedig összevágják és kiolvasztják. Betöltik az elkészült hurkamasszát, megcsinálják a disznósajtot. A munka közben félreteszik az esti vacsorához szükséges húsrészeket.
Sózás
A sózáshoz konyhasót használnak. Csak kihűlt húst szabad sózni, és a helyiség hőmérséklete ne süllyedjen 3°C alá, mert lassul a hús konzerválási, érési folyamata. Különös, de már 7-8°C-on megindulhat a páclé romlási folyamata. A húsokat alaposan bedörzsölik sóval, fateknőbe helyezik és nehezéket tesznek rá, hogy a páclé ráöntése után a hús ne kerüljön a felszínre. A páclében érlelődő húsokat 3-4 naponként megforgatják. Az érési idő függ a termék nagyságától és összetételétől: tokaszalonna, sertésoldalas 8-10 nap, sonka 28-30 nap, 5kg-on felüli sonka esetén már 36 nap.
A hús, húskészítmények egyik legrégibb tartósítási módja. A füstölés időtartamától függoen csökken a termék víztartalma, felülete szikkad, védőréteg keletkezik rajta. A füstölést erre a célra épített füstölőkamrákban végzik. A füstöt a fa és fűrészpor lassú égetésével állítják elő. Az illatot árasztó fák, pl. fenyőfa erre nem alkalmas, mert illóanyagát teljesen átvenné a füstölt áru, illetve a fából kiáradó gyanta megkeseríti a terméket. A füst illóanyagai beszívódnak a húsokba, és kialakul a jellegzetes, enyhén barnás szín. A sonkát, kolbász- és szalámiféléket egy napig általában hagyják szikkadni (füstölés nélkül), hogy majd jobban "átjárja" a füst, amely hőmérséklete nagymértékben meghatározza a termék eltarthatóságát. Forró füstöt nem szabad a húsfélékre engedni, mert a magas hő kiolvasztja a zsiradékot. A füstölt áru száraz, kemény lesz, szeletelni sem lehet, illetve a magas hőmérséklet hatására a hús felületén kéreg képződhet, ami megakadályozza, hogy a füst kellő mértékben átjárja pl. a kolbászt, így az idő előtt megromolhat. Lassú vagy hideg füstöléssel a hosszabb ideig tárolni kívánt termékeket tartósítják. Ha a megfüstölt hús színe erősen barnás, az annak a jele, hogy túlfüstölték. Ilyenkor az íze kesernyés lesz, közvetlen fogyasztásra alkalmatlan. A füstölési idő: hurka, kolbász: 3-5 nap, szalámi: 6-7 nap, szalonna: 10-12 nap, sonka (2-3 kg): 8-10 nap.
Az egész napi kemény munka megkoronázása az esti disznótor. Legáltalánosabb ételek: húsleves, töltött káposzta, sült hurka, sült kolbász.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése